"A nyelvismeret önismeret és világismeret."
(Háy János)

Az iskolát nem elég éppen csak elviselhetővé tenni, hiszen hétköznapjaink jelentős részét itt töltjük. Nem árt, ha vannak pillanatok, amit élvezünk, amit szeretünk, amiben örömünket leljük, legyen szó akár a gyerekekről, akár a pedagógusokról. Az adventi fények, a készülődés, a várakozás, az ünnepi díszbe öltöztetett épület már sokat javított sötét decemberi hangulatunkon. Hát még egy olyan program, amelyre az iskola apraja- nagyja hetekig együtt készülhet…

A közös nevezőt ebben az esetben az adta, hogy minden diák tanul legalább egy idegen nyelvet iskolánkban. Egy nyelv megtanulása nemcsak szavak és nyelvtani szerkezetek elsajátítását, hanem egy sajátos gondolkodásmód és kultúra megismerését, átélését is jelenti. A karácsonyi ünnepkör angolszász szokásait ebben az évben is a már hagyományossá váló nyelvi karácsonyunkon keltettük életre. Zenével, tánccal, versekkel, ünnepi gondolatokkal és természetesen ünnepi süteményekkel lepték meg egymást és pedagógusaikat a gyerekek.

A produkciók már hetek óta formálódtak a nyelvtanárok koordinálásával, de jórészt a diákok ötletei, elgondolásai alapján. Jó volt látni, hogy egész osztályközösségek, a legkisebbektől a legnagyobbakig, képesek voltak összefogni egy sikeres előadás érdekében, amelyet önfeledten, vidáman mutathattak be. Nem kis öröm és büszkeség töltötte el a tanárokat, tanítókat azt látva, hogy diákjaik milyen otthonosan és szívesen mozognak idegen nyelvi közegben. A nyelvtanulás nem gyötrelem és kényszer, hanem élvezet is lehet, csak meg kell találni a megfelelő utakat, módszereket.

A diákönkormányzat lelkes diákjai és a támogató pedagógusok gondoskodtak arról, hogy ünnepi díszbe öltözhessen a rendezvény helyszíne. A remek csapatmunka eredményeképpen ismét egy kiválóan szervezett és megvalósított rendezvény részesei lehettünk. Megtapasztalhattuk, hogy Gyakorlósnak adventkor is jó lenni.

Roszik Melinda szakvezető tanító